Helytörténet | Mád honlapja

Helytörténet

Tokaj-hegyalján már a honfoglalás előtt is éltek szláv és germán törzsek. A terület ugyanis vadászatra, halászatra alkalmas volt, sőt a puha tufában barlanglakásokat is ki tudtak alakítani. Bizonyítékul a község területéről és a Szilvás dűlőből előkerült cserépmaradványok, szerszámfélék, nyíl- és dárdahegyek szolgálnak. A szőlőt is ismerték már, hiszen a honfoglaló magyarok megtalálták és hasznos növénynek látták...

Az általános iskola története

Az iskola történelmében kutatva a protestanizmus elterjedésének idejéből találkozhatunk az első feljegyzésekkel. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy ebben az időben kizárólag felekezeti iskolák működtek (református, római katolikus, zsidó iskola). Ez idő tájt a gyermekek tanítását iskolarektorokra bízták, akiknek a tanításon túl fontos feladatuk volt a gazdálkodás és a templomi szertartásokon történő közreműködés is.

A Szilvás Fürdő története

Az 1800-as években Mád népszerű fürdőhely volt. Az Ada /Áldó/ kút patakja mellett alakították ki a "Fördőt". Régi írások tanúsága szerint Guti Péter a Fürdöház melletti vízimalmot bérelte. 1795-ben mondta fel bérleményét. A Szilvás-malom egykerekes volt, tölgyfa zsilipen keresztül vezették a néhány méterre ásott tóból a vizet, kereke felülcsapó volt. A XVIII-XIX. században már jelentős forgalommal rendelkezhetett a Fürdő, hiszen a fürdőházban vendégszobát és hat fürdőszobát is kialakítottak. Később, ahogy szálltak az évek, a Fürdő tulajdonosai is váltották egymást. A századfordulón Orczy László rendelkezett a tulajdonosi jogokkal. Ekkor már üzemelt a Fürdőkorcsma is. Ezt és a többi épületet Fekete János bérelte Orczytól. 1928-ban Müller Ede katonatiszt lett a tulajdonos. Anyagi gondjai miatt azonban meg kellett válnia tőle. Ugyanebben az évben vásárolta meg Rottunberg József csehszlovák fakereskedő.

Mivel ö maga csak évente néhány hetet töltött itt, az intézői teendőkkel id. Juhász Pál mádi lakost bízta meg.

A szőlőtermesztés története

Tokaj-hegyalján már a honfoglalás előtt is éltek szláv és germán törzsek. A terület ugyanis vadászatra, halászatra alkalmas volt, sőt a puha tufában barlanglakásokat is ki tudtak alakítani. Bizonyítékul a község területéről és a Szilvás dűlőből előkerült cserépmaradványok, szerszámfélék, nyíl- és dárdahegyek szolgálnak. A szőlőt is ismerték már, hiszen a honfoglaló magyarok megtalálták és hasznos növénynek látták.

A tatárjárás után olasz telepesek gondozták a szőlőt. Szaporították, sőt nemesítették is akkori tudásuknak megfelelően.

Az Anjou királyok uralkodása idején a szőlőművelés virágzott. A 18. századra érte el a fénykorát borvidékünk. Ekkor felvidéki munkások dolgoztak itt. A tokaji nedű híre messzire jutott. A szekérkaravánok Lengyel-, Német- és Oroszországba szállították a bort. Már ekkor megjelentek a borhamisítók is!

Az óvoda örténete

"Ne veszítsünk el semmit se a múltból

csakis a múlttal alkotjuk a jövendőt"

/Anatole France/

A kisdedóvoda alapítása 1892-höz kapcsolódik, mikor Mád város képviselőtestülete határozatilag kimondta a kisdedóvó felállítását, fenntartását és egy kisdedóvoda alap létesítését, melynek keresztülvitelére a felügyelő bizottságot bízta meg.

Felügyelő bizottság tagjai voltak:

Kaliczky István
Somogyi József
Pálóczi József
Schwarc Náthán
Zimmermann Zsiga

A kisdedóvó az 1315. számú tjk-ban a 405 h.r. számmal jelzett épületben a mai József Attila út 30.sz. alatt nyitotta meg kapuját 1894 szeptemberében a gyermekek előtt.

Az ásványbányászat története

Mád iparának múltjáról viszonylag kevés adat áll rendelkezésünkre, mégis biztosak lehetünk abban, hogy évszázadokkal korábban is fellelhetőek voltak azok az iparágak, amelyek a lakosság ellátását szolgálták és természetesen azok is, amelyek a szőlőtermesztéssel kapcsolatosan már abban az időben is elengedhetetlenek voltak.

Bányászatunk kb. 200 éves múltra tekint vissza. Az 1830-as években a Diós-völgyben vasércet találtak, majd néhány évvel később a Bombolytetőn a kaolinbányászat is megkezdődhetett. A kaolinbánya 1930-ban a mádi Barna testvérek tulajdonába került. Ebben az időben a kaolint a csepeli Neményi Papírgyárba szállították, alapanyagként értékesítették. A vállalkozás 1936-tól "Kaolin Iszapoló és Bányaipari Rt." néven működött tovább. Az állomás közelében felépült a kaolinőrlö, ahová a kaolint lovasszekerekkel szállították. A vasércet, okkert egyből szállították tovább. Kaolinkutatás közben betonitra is bukkantak. A betonit olyan agyagféleség, amely vulkáni tufa átalakulásával keletkezett. A betonitot olajkutak fúrásánál vízzáró anyagként, sőt kevés