"Drága" kincsünk, az ivóvíz | Mád honlapja

"Drága" kincsünk, az ivóvíz

Nyomtatóbarát változat

Azt hogy mennyire drága, mindenki tapasztalhatja amikor megkapja a vízdíjszámlát. Hogy kincs lenne? Ezt most még nem érezzük. De a klímakutatók előrejelzése szerint, már a dédunokáinknak jelentős erőfeszítést kell tenni az egészséges ivóvíz előteremtése érdekében. Ezért óvjuk a természetet, védjük felszíni vízeinket hogy utódainknak is jusson a kincsből amit mi is csak megőrzésre kaptunk őseinktől.

 

Több esetben fordultak hozzám szakmai kérdésekkel, ivóvíz szolgáltatással kapcsolatban. A kérdésekből megállapítható hogy a lakosságnak kevés, vagy sok esetben valótlan információi vannak. Egy falugyűlésen például azzal vádolták meg az önkormányzatot, hogy azért drága az ivóvíz, mert eladta a mádi vízműrendszert a Borsodvíz Rt-nek , és ezzel kiszolgáltatott helyzetbe hozta a fogyasztókat. Ezért arra gondoltam hogy megírom azok részére, akiket a téma érdekel, a mádi vízmű rövid történetét, és az ehhez kapcsolódó legszükségesebb műszaki ismereteket.

 

1973-ban adódott a lehetőség hogy Mádon vízmű épüljön. Pénzügyi forrása az állami támogatás és a lakásonkénti 6000 forintos lakossági hozzájárulás. Mint minden újnak, a vízmű építésének is voltak ellenzői. Ma már mosolyogni való indokkal. „Minek ide vízmű amikor majdnem minden háznál van kút”. Azt viszont kevesen tudták, hogy csak kevés kútnak a vízminősége érte el a megfelelő szintet. Ebben az időben nőtt meg a kémiai szerek használata a háztartásokban és a mezőgazdaságban. Ekkor még jelentősebb volt az állattartás. Az ebből adódó szennyeződés talajba jutása pedig fokozta a vizeink nitrátosságát. Ásott kútjaink résfalazásúak voltak. Befogadták a talaj felső rétegeiből származó vizeket is. Megoldatlan volt a csapadékvíz elvezetés is. Mivel településünk egy vízgyűjtő terület közepén van, nyári záporok idején patakokban folyt az esővíz az utcákon. Könnyen beszivároghatott kútjainkba. Azt hiszem a vízműrendszer megépítése nagyon időszerű volt, és nem kényelmi okokból.

Elsőnek, a Vízmű Beruházó Társulat alakult meg. Feladata a pénzügyekkel kapcsolatos munkák elvégzése. A lakossági érdekeltségi hozzájárulás beszedése. Kapcsolattartás a felügyeleti szervekkel. Azok részére rendszeres jelentés küldése. A lakosság informálása, a felmerült kérdések megválaszolása.

A vízműépítés kivitelező munkáira a megye legnagyobb szakcége a Borsod megyei Vízművek Vállalat lett felkérve.

 

Először, a csőhálózat lefektetése kezdődött el, a hozzákapcsolódó szerelvényaknákkal, szerelvényekkel, közkutakkal. Ezután, a 2 darab 100 m3-es víztároló medence épült meg, a hozzátartozó töltővezetékekkel, a Birsalmás hegy tetején. Ez a munka rendkívül nehéz volt. A műtárgyak helye, csak robbantással és légkalapáccsal volt elkészíthető. A víztároló medencék félig a hegytetőbe süllyesztve készültek, vasbetonból, zárt formában. Belül elektromos szondák észlelik a mindenkori vízszintet és ennek megfelelően irányítják távvezérléssel a rendszert töltő szivattyúkat. A vízmű működése ellen nyomó rendszerű. Ez azt jelenti hogy a szivattyúk a hálózatot töltik. A fel nem használt víz a magaslati víztárolóba kerül. Egészen addig, amíg a tárolandó víz mennyiség el nem éri a 200m3-t. Ekkor a szivattyúk leállnak. Addig, amíg a tartalék víz egyharmadával nem csökken. Ekkor a szivattyúk újra indulnak. Ez a folyamat ismétlődik.

 

A következő műtárgy, az üzemi épület volt. Benne nyomásfokozó szivattyúk üzemelnek. Található még benne kézi raktár, egy kis műhely, a helyben elvégezhető munkák elkészítésére.

 

Ekkor a vízműrendszer már majdnem készen volt. De még hátra volt a mélyfúrású kút megfúrása. Ennek várható helyére, több terv is készült. Valamilyen oknál fogva egyik sem volt elfogadható. Ekkor kaptunk szakmai segítséget a környék leg elismertebb geológusától Mátyás Ernőtöl. Kitűzte a kút várható legjobb helyét. Folyamatosan vizsgálta fúrómintáinkat. Ennek alapján hasznos tanácsokat adott. Így már 50 méteren megfelelő mennyiségű vizet találtunk. Az első laboratóriumi vizsgálatok rendkívül jó minőségű ivóvizet jeleztek. Még a környékre jellemző vasat és mangánt sem tartalmazták. Ezért a vízfertőtlenítésen kívül, más technológiai eljárást nem írtak elő. A megismételt vizsgálati eredmények viszont kevéssel határérték felett arzént mutattak ki. Ez nem jelentett volna rövidtávon problémát, de 15-20 év múlva, már kimutatható lett volna szervezetünkben. Mivel lassú a lebomlási ideje. Ekkor már léteztek arzénmenetesítő technológiák. De sem gazdaságilag, sem műszakilag nem volt célszerű alkalmazni.

 

Településünkkel egy időben a szomszédos községekben is vízmű beruházások készültek. Ezért célszerű volt Ond községnél egy összekötő vezetékkel a Golopi regionális rendszerhez csatlakozni. Ezzel megoldódott hosszútávra Mád vízellátási problémája. A próbaüzemeltetés befejezése után, megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvíz állt a lakosság rendelkezésére.

 

Biztosított lett a közkutas vízellátás. Ezután megkezdődött a magánlakások és intézmények ivóvízrendszerbe történő bekapcsolása, ami lehetővé tette az épületek komfortosabbá tételét.

Ez volt a Mádi Vízmű rövid története.

Azt hiszem, ezzel jelentős fejlődés indult el településünkön. Ezután épült a gázhálózat, a szennyvízcsatorna, csapadékcsatornák, az utcák aszfaltozása, elkezdődött a patakrendezés.

De azt hiszem ez már egy újabb történet.


Nagy István