Tokaj múltja és jelene

Manapság sokat hallani arról, hogy borászati szempontból Tokaji Borvidéket az ország legjelentősebb történelmi térségének tekintik mind a szakértők, mind a borfogyasztók. Sőt. A világon egyedülálló, az egyik legnagyobb presztízsű és legkiemelkedőbb borvidékként tartják számon nemzetközi szinten is. Minden magyar ember és ezen belül minden Tokaj-Hegyalján élő méltán büszke lehet erre. De lássuk, hogy alakult az élet a borvidéken a történelem viharában, és hol tart most?

A Tokaj-hegyaljai borvidék zárt térség, ami azt jelenti, hogy ide más területről származó szőlőt, mustot, bort - palackozott borok kivételével - behozni nem szabad. Ezzel a borvidék borai, borkülönlegességei fokozott védelemben részesülnek. Tokaj-Hegyalja több mint 1000 év óta fennálló, markáns szőlészeti tradíciókkal rendelkező kultúrtáj, jelentőségét és nemzetközi hírét szőlőkultúrájának köszönheti. A térség 87 km hosszúságban és 3–4 km szélességben helyezkedik el. Területét és a táj karakterét három jellegzetes hegy, az abaújszántói és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, valamint a tokaji Kopasz-hegy uralja. A borvidék 1561 óta dokumentált története bizonyítja, hogy a szőlőtermelés és az aszú bor készítése évszázadokon keresztül a "három sátorhegy" által meghatározott háromszögön belül zajlott.

A tokaji a királyok bora és a borok királya! Ki ne hallotta volna a XIV. Lajos francia király híres mondatát, aki a következő szavakkal fejezte ki csodálatát a hegyaljai borok iránt: “Vinium regum, rex vinorum”. De a híres tokaji borok története még ennél is távolabbi időkre nyúlik vissza.  A szőlő művelését Tokaj-Hegyalján még a keltáktól eredeztethetjük.  IV. Béla olasz telepeseket hívott Hegyaljára a tatárjárás után, akik több új szőlőfajtát hoztak hazánkba, többek között a furmintot, mely a mai napig a borvidék leghíresebb fajtája. A XVI. században  Sepsi Laczkó Máté protestáns lelkész, Lórántffy Zsuzsanna udvari papja a Tokajt fenyegető harci események miatt novemberre halasztotta a szüretet, melynek következtében a szőlőkben nemes rothadás lépett fel, a szőlőszemek összeaszalódtak, megtöppedtek. Így alakult ki az aszú, és indult hódító útjára egész Európában, Nagy Péter, Katalin cárnő, II. Frigyes, Voltaire, Goethe, és Schubert kedvelt italává válva.

Ha innen a nem túl távoli múltra ugrunk, sokak emlékében még ott él az 1945-1990 közti időszak, amelyet a borvidék szempontjából is fekete korszaknak nevezhetünk. Ekkor a Tokaji rengeteget vesztett pozíciójából, s mind hazai, mind nemzetközi elismertsége lényegében összeomlott.

Pont emiatt az elmúlt időszakot tekintve még nem tudott a térség olyan fejlődési pályára állni, amely Tokaj-Hegyalját méltó rangjára emeli, s amely gazdasági szempontból jelentős pozitívumot eredményezett volna. Ezen kívül nem enyhültek, hanem súlyosbodtak a társadalmi, demográfiai problémái is (pl. jelentős elvándorlás, elöregedés). A gazdaság és társadalom szempontjából nézve a térségben problémát jelent, hogy nincs kiszámítható képzett munkaerő, a diplomás munkahelyek száma alacsony szintet mutat, így súlyos problémát okoz az értelmiségi fiatalok elvándorlása. A helyi gazdaság viszonylag kevés munkaerőt szív fel, bár a közfoglalkoztatottak száma magas. Komoly veszélyt jelent, hogy belátható időn belül nem lesz olyan, aki a szőlőt műveli. Kopott a szakmai tudás is, nehezen adoptálnak új információkat a helyiek, valamint a képzés nem követi az Európai Unió trendjeit.

A turizmus felfejlesztése nagy lehetőséget jelenthet a térségnek, viszont jelen állás szerint annak pozitív mutatói elmaradnak a várttól. Ennek egyik fő oka lehet az elaprózott fejlesztések „mindenhova egy kicsit” ideáján alapuló gyakorlat. A fejlesztési területek közül a turizmus mellett a gazdaságélénkítés a másik fontos aspektus.

A borászat és a kapcsolódó turizmus kb. 7 ezer fő megélhetését biztosítja, ami a jelenlegi teljes népesség csupán 10 százaléka. A borászatok többsége családi vállalkozás, elenyésző mértékű a családon kívüli foglalkoztatottak alkalmazása (10 hektárnál nagyobb üzemméretnél jöhet szóba, melyből 60-65 lehet a borvidéken). A Tokaj Kereskedőháznak mindig is meghatározó szerepe volt. A kisparcellás szőlőtermelés évszázadok óta nagy hagyománnyal rendelkezik a térségben, ebbe a tartományba mintegy 1500 hektár szőlő tartozik, vagyis a szőlőművelésű területek negyede. E termelők nagy részétől (kb. 1100 hektár, 2000 kistermelő) a Tokaj Kereskedőház vásárolja fel a termést, míg a többi kisparcellás szőlő fennmaradását (részben) borvidéken kívüli felvásárlások biztosítják.

A borászatok gyakran nehéz gazdasági helyzetben vannak. Ennek okai között van a megfelelő modern infrastruktúra hiánya, kiszámítható életpálya, a dűlőúthálózat rossz állapota, a szakképzett munkaerő hiánya.

Jó hír viszont, hogy jelenleg Tokaj-Hegyalja kiemelt fejlesztési területe az országnak, amely a 2014 és 2020-ig tartó fejlesztési időszak első számú célterületét jelenti. Cél, hogy egy fejlett és versenyképes gazdasággal, a helyi társadalom és befektetők számára vonzó környezettel, munkahelyekkel, minőségi oktatási intézményekkel rendelkező hely váljék a régióból.

A Borvidéknek egy nehéz pozícióból kell újraépítenie, újrateremtenie presztízsét, visszaadva az itt élők hitét abban, hogy szerencsésnek és elhivatottnak érezzék magukat, hogy itt élhetnek, munkálkodhatnak, öregbítve Tokaj-Hegyalja hírnevét, mind a világörökség részeként, mind pedig a különleges, világhírű borok megalkotójaként.