Mád lakosságának részvétele a szabadságharcban | Mád honlapja

Mád lakosságának részvétele a szabadságharcban

Nyomtatóbarát változat

Ha csak a XIX. sz.-ig ismerjük a település történetét, akkor is felfedezhettük, hogy a község éleiét jelentősen befolyásolták az ország történelmének eseményei, a háborúk, a változások. Az 1848-49-es szabadságharc Mád lakóinak életében is nagy fordulatot hozott. Klapka tábornok serege is átvonult ütegével a településen. 1849. január 22-én Schlich tábornok felett fényes győzelmet aratott Bodrogkeresztúrnál. A vesztes sereg Mád határába vonult vissza és feldúlták községünket, nagy károkat okozva ezzel az itt élő embereknek. A bodrogkeresztúri csata főutcái rohamát Hegymegi Sámuel vezette. Klapka tábornok seregében tudomásunk szerint több mádi katona is harcolt. Ilyen volt Pándy Sámuel (1795-1864) honvédezredes, aki "1848. VII. 10-től nemzetőr, őrnagy az Országos Nemzetőri Haditanács lovassági osztályán. IX. 23-tól honvédalezredes, az első 10 honvéd zászlóalj ideiglenes főparancsnoka. X. 20-tól a Pesti hadkerület, majd hadmegye parancsnoka. XII. 20-tól ezredes, a szabadságharc végéig a mezőhegyest méntelep parancsnoka."

Pándy Sámuel Mádon született és itt, szülőfalujában helyezték örök nyugalomra is. Cornidesz Lajos (1812-1883) szintén Klapka seregében harcolt. Ő Iglón született. Polgári származású. A Selmecbányái műszaki akadémián végez. Erdömémök, 1848 tavaszától Gölnic város polgármestere. 1849 márciusától a szepesi vadász gerillacsapat szervezője és őrnagy-parancsnoka. V.12-én 3.osztályú érdemjellel tüntetik ki. 1867/68-ban a Zemplén megyei honvédegylet tagja, szőlősgazda Mádon. A zsibói fegyverletétel után külföldre menekül. Távollétében halálra ítélik. Cornidesz Lajos és Pándy Sámuel holttestét a mádi református temető őrzi. Klapka tábornok seregében harcolt még Lacsnyi Lajos honvédszázados, aki 1813-ban Mádon született, Lángh Ferdinánd, aki 1816-ban született községünkben és 1895-ben Kassán halt meg.

Nagy Gyula honvédszázados 1825-ben született (születési helye ismeretlen) és 1876-ban halt meg Mádon.

Rajtuk kívül még nagyon sok mádi harcolt a szabadságharcban és hősi halált haltak. Számuk több százra tehető, de írásos feljegyzés róluk sajnos nem található.

Az 1848-49-es szabadságharc harcosai között rengeteg fiatalkorú, sőt gyerekkorú honvéd neve is szerepel. A Batthyány kormány 1848. május 15-i határozata után nő a fiatal értelmiségiek aránya, nagyon sok diák indul harcba. Sárospatakon, és más nagyobb kollégiumokban, a felsőbb osztályokban megszűnik a tanítás. A zempléni toborzó tiszteknél ekkor jelentkezik honvédnek Karsa Ferenc sárospataki joghallgató. 1848 nyarától már 12 jelentős ütközetben vett részt. Néhány hónap alatt honvédhadnagyi rangot szerzett, sőt rövidesen Görgei fővezér futártisztje lett. A szabadságharc hanyatlásával Karsa Ferenc társaival bujkálásra kényszerült. A menekülés éveiben írta meg a szabadságharccal kapcsolatos emlékeit a 230 oldalas naplójában. Ezekből az írásokból ismerhetjük meg Koroknay Dániel életét is. A kis hős történetét ma már minden kisiskolás ismeri községünkben.

Koroknay Dániel 1834. január 2-án született Mádon, református hitben keresztelték meg. Tizennégy éves korában - félárván - állt be a seregbe, vörössipkás lett. Jó eszű, elszánt, rendkívül bátor kislegény volt. Szemfülességét vezetői is hamar észrevették, hiszen amikor a győztes sereg bevonult Komárom várába, már kilenc nagy ütközetben is küzdött. A szolnoki, hatvani csatában különösen kimagaslott ütege, parancsnokuk ezért igen magas kitüntetést kapott. Április 26-án Komárom várát felmentették. Az ellenség az ácsi erdőt szállta meg, de honvédeink bátran szembeszálltak velük. Az ötödik üteg ágyúinál Koroknay Dániel harcolt hazájáért. Az ellenség fölött fényes győzelmet arattak, egészen Győrig sikerült visszaszorítaniuk őket. A boldog ácsi lakosok szívesen fogadták a fáradt tüzérgyerekeket. Koroknay Dániel is ekkor ismerkedhetett meg egy igen kedves ácsi családdal. Nem sokáig élvezhette azonban a család vendégszeretetét, hiszen neki is indulni kellett seregével együtt a győri felmenetbe. Az egyik csata során egy golyó halálos sebet ejtett Koroknay Dani fiatal testén. Parancsnoka, Harsányi Ferenc százados nagyon kedvelte a kis főtüzérét, ezért azonnal a komáromi kórházba indult vele. Ács fele közeledve azonban láthatta, hogy Dani utolsó órái érkeztek el, segíteni már nem lehet rajta, így ahhoz a családhoz vitte el, ahol Dani kvártélyon volt. Temetéséről a család gondoskodott, saját hozzátartozóik mellé temették. Sírját titkon akkor is gondozták, amikor még feljelentették azokat, akik a szabadságharc emléket őrizték. A család kihalása után is, az egyház és a falu jóvoltából mindig volt virág a síron. Így maradt meg a kis gyerekhős sírja, míg a többi áldozatot közös sírhelységbe temették.

Bejegyzés az ácsi református egyház anyakönyvében:

"Korotnoky Dániel, ágostai evangélikus hitvallású, Harsányi százados alatt az ötödik gyalogütegnél hat fontosoknál főágyús. Győrbeni felmenetből Komáromba visszahozatni parancsolva, de helységünkben kimúlva."

Dániel nagyszüleit még Korotnoky-nak hívták, nevüket később változtatták Koroknayra. Koroknay Dániel sírfelirata a következő:

"Szüleitől távol elhunyt egy 15 éves ifjú, kit a szabadságharc elragadott áldozatul a hazának. Született Mádon, meghalt Ácson 1849 májusában."

Azóta is hűséggel őrizzük emlékét. 1988-ban az iskola falán emléktáblát helyeztünk el, az épület előtt kopjafát állítottunk tiszteletére. Az iskola aulájában kis múzeum hirdeti nevét. Tanulóink is szívesen kutatnak a kis Dani története után.

Kiss Pál színdarabját 1987-ben, Rakó József művét pedig 1998-ban és 2000-ben mutatták be a március 15-i ünnepségen. Az ünnepség után már hagyományosnak mondható a gyertyás felvonulás, melynek végén megkoszorúzzuk a kopjafát és az emléktáblát.

Iskolánk 2000 márciusában vette fel a Koroknay Dániel Általános Iskola nevet.

Ez a névválasztás többszörösen is jó választásnak bizonyult. Egyrészt a tanulók büszkék rá, hogy iskolájuk egy olyan kis hősről van elnevezve, aki akár mindegyikük pajtása is lehetett volna, másrészt így a felejthetetlen kis tüzér emlékét méltón őrizzük és örökítjük át az utókornak is.